Fotó: Farkas Erzsébet
Őszi fény
Szerző: Farkas Erzsébet-Wolfbetta
Mi oly közel volt,
ma újra távol, messze jár.
Kitárt karomból
sietve távozott a nyár.
Az ősz toporgott
lihegve hűsülő nyomán,
s a földre hullott
akác levélke sárga már.
De fák közül még
kikandikál a napsugár,
s e fény, reményét
- tavaszt idézve - ontja rám.
Májusfa (haiku)
Szerző: Farkas Erzsébet-Wolfbetta
Színes szalagok
tánca üzen májusi
szerelemfákon.
(Kép forrása: mosaicon.hu)
Kóbor eb
Szerző: Farkas Erzsébet (Wolfbetta)
Fáradt lelkemben csak nyomokban koslat a remény,
vacogva ülök egy züllött, rozoga világ közepén.
S ha mellém szegődik majd utamon egy kóbor eb,
hajlékom megosztom vele, ne töltse utcán a telet.
Vakkantás nélkül is akad számára itt kenyér.
Akár az enyémből, ha épp más nincs: - Komám gyere, egyél!
Jutalmul kicsit kékebb lesz odafent az égbolt,
s hűségünkbe belesápadhat éjszakánként a vén hold.
(Fénykép forrása: www.patriotaeuropa.hu)
Évszakváltás
Szerző: Farkas Erzsébet (Wolfbetta)
Vaskos jégpáncélba búj' a tél,
cinegék tollát borzolja a szél.
Fázósan kukucskál a napsugár,
egy alkalmas pillanatra vár.
Mikor végre a zord satrafa
becsukja szemét, ő már kacagva
szórja arany sugarát a földre,
a fehér színt átváltja zöldre,
s ritmust vált szívünk dallama.
(Fénykép forrása: 3.bp.blogspot.com)
Hinni kell
Szerző: Farkas Erzsébet (Wolfbetta)
Annyi szépet átéltünk már,
s oly sok rossz is megesett,
kaptunk bőven utunk során
hideget és meleget.
Meghátrálni könnyű lenne,
feledni az álmaink,
de ilyet csak gyenge tenne,
gyáva az, ki futva int.
Néha újat ír az élet,
ám feladni nem szabad,
mind, mi fontos, fejben dől el,
győzelmet hitünk arat.
(Fénykép forrása: us.123rf.com)
A poéta rémálma
Szerző: Farkas Erzsébet (Wolfbetta)
Lám, nem fog ma ívet az ihlet,
elszunnyadt bennem a szó, vagy
kisöpörte a szél most mindet.
Töltődő rímfaragó agy.
(2016. június 29.)
(Fénykép forrása: 1.bp.blogspot.com)
Kiút (haiku)
Szerző: Farkas Erzsébet (Wolfbetta)
Bekötött szemmel
járható utat keres,
kilátástalan.
(Fénykép forrása: joportal.hu)
Múzsák
Szerző: Farkas Erzsébet (Wolfbetta)
Szemedbe nézve, annak perzselő tüzében égek,
semmivé lesz énem, eggyé olvadok veled,
s a tér, idő közöttünk láthatatlan. Égi végzet
költözött szívünkbe. Bennünk játszi képzelet.
(Fénykép forrása: static.promenad.hu)
Őrizd a tüzet
Szerző: Farkas Erzsébet (Wolfbetta)
Szelíd láng világol,
s hőt ad, hogyha fázol,
szívedbe költözik,
hol tavaszt varázsol.
Ám, ha tomboló szél
ki akarja hunyni,
mielőtt elalszik,
fellobban az égig.
Ne bántsd a világot
- sokan fáznak abban -,
becsüld, amit rád oszt
lágy napsugarakban.
Úgy őrizd a tüzet,
senki ki ne oltsa,
hamvával lelkedet
soha ne borítsa.
Add tovább szikráját,
mindenkinek jusson,
ki koldusa fénynek,
az se nyomorogjon.
(2015. augusztus 27.)
(Fénykép forrása: www.netamin.hu)
Adni
Szerző: Farkas Erzsébet (Wolfbetta)
Önzetlenül adni, az a legnemesebb,
nyújtani két kezed, annak, ki elesett,
felemelni csendben, nem várni el semmit,
s érezni, hogy szíved örömmel megtelik.
(2016. március 21.)