Végső állomás, még lelkünk összeér,
nem marad, csupán magány és tűnt remény.
Foszlott álmaink, mint sírban szál virág,
napsütés helyett a téli táj, mi vár.
Izzó, szép szerelmünk végítéletét
fájdalomtól sírva írta ránk az ég.
Hullnak könnyeim, bennem…