(Kép forrása: mosaicon.hu)     Kóbor eb Szerző: Farkas Erzsébet (Wolfbetta) Fáradt lelkemben csak nyomokban koslat a remény, vacogva ülök egy züllött, rozoga világ közepén. S ha mellém szegődik majd utamon egy kóbor eb, hajlékom megosztom vele, ne töltse utcán a telet. Vakkantás nélkül is akad…

(Kép forrása: image.hotdog.hu)   Méhektől zsong a tarka rét, színorgia a sok virág, lágyan arcomba fúj a szél, rám hintve május illatát. Édes szerelmi vallomás oson a párok ajkain, csókjuk takarja fűzfaág, őrizve hűen titkaik. Mosolyra gyúlt a fényes ég,…

/Kép forrása: csillagmag.hu/   Nézd, mocorog, szíve dobog, édesen int, újra, megint! Két pici láb fel-le, ha jár, lágy ütemet rúg odabent. Angyal e lény, fény, s a remény, életem Ő, nő a jövő. Farkas Erzsébet (Wolfbetta) (2013. 12. 19.)

  Végső állomás, még lelkünk összeér, nem marad, csupán magány és tűnt remény. Foszlott álmaink, mint sírban szál virág, napsütés helyett a téli táj, mi vár.   Izzó, szép szerelmünk végítéletét fájdalomtól sírva írta ránk az ég. Hullnak könnyeim, bennem…

  Kellemes, lágy zene, ocarina. Ringat a dallama, nyugtat a ritmusa, szellő fuvallata száll a tenger felől, apró kis fodrokon csillog a fény. Odafent oly tisztán ragyog az azúr ég, elszállnak a gondok, újra él a remény. Elcsendesül körülöttünk a zaj, élek a lélek…

  A remény még visszakacsint az őszre és zizzen az avar a talpam alatt, mégis, oly fázósan, kabátot öltve, langy szobára vágyva járom utamat.   Idekinn a kósza novemberi szél lobogó hajamat égnek emelve, fülembe suttogva a télről beszél, s az őszt búcsúztatja…

Kedves Olvasóm!   Szeretettel köszöntelek blogomon, ahol saját szerzeményú verseim, írásaim között szemezgethetsz. Igyekszem rendszeresen jelentkezni régebbi és legújabb irományaimmal,  melyeket az alábbi pár sorommal ajánlok figyelmedbe:    "Mindegy, hogy sírsz és fáj…