Egy anyának nem könnyű. A gyermek pici és gyönyörű, gőgicsél, aztán kacag, mikor sír, a szív majd megszakad. Inogva indul útján, lábujjhegyre áll, s tipegve jár. Mamája óvó karja kitárva érkezését várja. Puszival gyógyul a "fáj", s már nem görbül, csacsog a kis…

  Végső állomás, még lelkünk összeér, nem marad, csupán magány és tűnt remény. Foszlott álmaink, mint sírban szál virág, napsütés helyett a téli táj, mi vár.   Izzó, szép szerelmünk végítéletét fájdalomtól sírva írta ránk az ég. Hullnak könnyeim, bennem…