(Fénykép forrása: www.patriotaeuropa.hu) Évszakváltás Szerző: Farkas Erzsébet (Wolfbetta) Vaskos jégpáncélba búj' a tél, cinegék tollát borzolja a szél. Fázósan kukucskál a napsugár, egy alkalmas pillanatra vár. Mikor végre a zord satrafa becsukja szemét, ő már kacagva szórja arany sugarát a…

(Fénykép forrása: joportal.hu) Múzsák Szerző: Farkas Erzsébet (Wolfbetta) Szemedbe nézve, annak perzselő tüzében égek, semmivé lesz énem, eggyé olvadok veled, s a tér, idő közöttünk láthatatlan. Égi végzet költözött szívünkbe. Bennünk játszi képzelet.  

(Fénykép forrása: static.promenad.hu) Őrizd a tüzet Szerző: Farkas Erzsébet (Wolfbetta) Szelíd láng világol, s hőt ad, hogyha fázol, szívedbe költözik, hol tavaszt varázsol. Ám, ha tomboló szél ki akarja hunyni, mielőtt elalszik, fellobban az égig. Ne bántsd a világot - sokan fáznak abban -,…

  (Fénykép forrása: www.netamin.hu)   Adni Szerző: Farkas Erzsébet (Wolfbetta) Önzetlenül adni, az a legnemesebb, nyújtani két kezed, annak, ki elesett, felemelni csendben, nem várni el semmit, s érezni, hogy szíved örömmel megtelik.   (2016. március 21.)

/Fénykép forrása: encrypted-tbn2.gstatic.com/   Osonnék szívedbe Szerző: Farkas Erzsébet (Wolfbetta) Jó lenne egy pár különleges cipő, hozzád gyengéden, halkan lépdelő. Osonnék…

Egy anyának nem könnyű. A gyermek pici és gyönyörű, gőgicsél, aztán kacag, mikor sír, a szív majd megszakad. Inogva indul útján, lábujjhegyre áll, s tipegve jár. Mamája óvó karja kitárva érkezését várja. Puszival gyógyul a "fáj", s már nem görbül, csacsog a kis…

(Kép forrása: tarskereso-kalauz.hu)     Tegnap még friss havon siklott a szán, mára ereszünkön csordul víg tavasz, szerelmünk örök maradt, mi két kamasz, s végtelen virul szívünkben a nyár.   Farkas Erzsébet (Wolfbetta) 2015. február 14.  

(Kép forrása: image.hotdog.hu)   Méhektől zsong a tarka rét, színorgia a sok virág, lágyan arcomba fúj a szél, rám hintve május illatát. Édes szerelmi vallomás oson a párok ajkain, csókjuk takarja fűzfaág, őrizve hűen titkaik. Mosolyra gyúlt a fényes ég,…

/Kép forrása: csillagmag.hu/   Nézd, mocorog, szíve dobog, édesen int, újra, megint! Két pici láb fel-le, ha jár, lágy ütemet rúg odabent. Angyal e lény, fény, s a remény, életem Ő, nő a jövő. Farkas Erzsébet (Wolfbetta) (2013. 12. 19.)

A távolság mérhetetlen súlya fájó szívembe költözött. Várom, mikor ölelhetlek újra szorosan karjaim között.   Megállva tétovázik az idő, míg vágyom a találkozást. Úgy érzem, mint ki végtelenből jő, s bolyongva érkezik hozzám.   Kapaszkodunk az éter…