Verseim, prózáim

Wolfbetta írói blogja

Gyertyáim fölött

2014. október 31. - Wolfbetta

gyertyaliliommal.gif

 

Végső állomás, még lelkünk összeér,

nem marad, csupán magány és tűnt remény.

Foszlott álmaink, mint sírban szál virág,

napsütés helyett a téli táj, mi vár.

 

Izzó, szép szerelmünk végítéletét

fájdalomtól sírva írta ránk az ég.

Hullnak könnyeim, bennem csak némaság,

hontalanra vált a lét, a zord világ.

 

Gyertyáim fölött csillagfényt gyújt az éj,

s tündökölsz te ott, amíg csak el nem ég.

Elkísérsz, velem vagy, mindenhol Te vársz

bíztatást sugallva, menni kell tovább.

 

Wolfbetta, 2012. március 27.

A bejegyzés trackback címe:

https://wolfbetta.blog.hu/api/trackback/id/tr816850561

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.