Verseim, prózáim

Wolfbetta írói blogja


Gyertyáim fölött

2014. október 31. - Wolfbetta

  Végső állomás, még lelkünk összeér, nem marad, csupán magány és tűnt remény. Foszlott álmaink, mint sírban szál virág, napsütés helyett a téli táj, mi vár.   Izzó, szép szerelmünk végítéletét fájdalomtól sírva írta ránk az ég. Hullnak könnyeim, bennem…

Tovább

Viaszba zárt szirmok

  Porba hullott rózsaszirmod, s hantjával takart a halál. Kezemben egy szál virágot tartok, emlékezve némán.   Érzem, kérdezed most tőlem: Sírsz?..., s a rengeteg miértet. Pedig csak egy kósza könnycsepp, mely a végtelenbe tévedt.   Amíg a gyertya csonkig…

Tovább