Elidultam az egregyi nagy hegyre,
megízleltem, jó bor-e az óbor.
Velem tartott egy zalai menyecske,
megkóstoltam, mily édesen csókol.
Harmonika hangját zengte fent a domb,
pincesoron így zajlott az élet.
Mulatgattunk, míg felkelt a napkorong,
s szívünkben a szerelem feléledt.
De rég jártam az egregyi nagy hegyen,
megízlelném, jó bor-e az újbor.
Nejemet, ki egy zalai menyecske,
megcsókolnám tízezerszer újból.
Farkas Erzsébet (Wolfbetta)
2012. 10. 12.