(Kép forrása: mosaicon.hu)     Kóbor eb Szerző: Farkas Erzsébet (Wolfbetta) Fáradt lelkemben csak nyomokban koslat a remény, vacogva ülök egy züllött, rozoga világ közepén. S ha mellém szegődik majd utamon egy kóbor eb, hajlékom megosztom vele, ne töltse utcán a telet. Vakkantás nélkül is akad…

  Kövér narancs a napkorong, amint az égre bandukol, de még szemét törölve álmosan tekinget egyre. Kék azúr porond az álma. Nem szerény, ezért arany ruhába bújva lépeget, s e fényes égi test egész a holdas égig integet felénk.   Wolfbetta 2013. augusztus 22.