(Kép forrása: mosaicon.hu)
Kóbor eb
Szerző: Farkas Erzsébet (Wolfbetta)
Fáradt lelkemben csak nyomokban koslat a remény,
vacogva ülök egy züllött, rozoga világ közepén.
S ha mellém szegődik majd utamon egy kóbor eb,
hajlékom megosztom vele, ne töltse utcán a telet.
Vakkantás nélkül is akad számára itt kenyér.
Akár az enyémből, ha épp más nincs: - Komám gyere, egyél!
Jutalmul kicsit kékebb lesz odafent az égbolt,
s hűségünkbe belesápadhat éjszakánként a vén hold.
