(Kép forrása: miveskonyv.hu)   Ez a versem a Magyar Költészet Napja alkalmából, a "Posztolj verset az utcára felhívásra" készült. :)   Sorokba zárva Távolságba merül, elszunnyad a szó, rég csendekbe terül. A szertefoszló álomból mi marad? Híján a vígasz, múltad ma…

A távolság mérhetetlen súlya fájó szívembe költözött. Várom, mikor ölelhetlek újra szorosan karjaim között.   Megállva tétovázik az idő, míg vágyom a találkozást. Úgy érzem, mint ki végtelenből jő, s bolyongva érkezik hozzám.   Kapaszkodunk az éter…