Inogva indul útján,
lábujjhegyre áll, s tipegve jár.
Mamája óvó karja
kitárva érkezését várja.

Puszival gyógyul a "fáj",
s már nem görbül, csacsog a kis száj.
Messze röppen a labda,
születésnapjára ma kapta.

Az idő csak egyre száll,
a lurkó, lásd iskolába jár.
Tanulnak új dolgokat,
s ő kíváncsian kérdezget sokat.

Magáért gyakran kiáll,
és nem tűri el a kritikát,
komisz kamasz és konok.
Odabent dúlnak a hormonok.

Ahogy múlnak az évek,
a kamaszok felnőtté érnek.
Később szülővé válva
megértik mitől szép anyának
lenni: Jóban, rosszban a
gyermeket szívből kell szeretni.

Farkas Erzsébet (Wolfbetta)

(2013. május 2.)

(Kép forrása: encrypted-tbn2.gstatic.com)