(Kép forrása: 36.media.tumblr.com)

Büfés ballada

Szerző: Farkas Erzsébet (Wolfbetta)

Odakint negyven fok körül,

a vendéglős ennek örül.

Bár foghíjas még a csapat,

nagy nehezen összeszalad.

Türelmetlen a sok ember,

mindegyik más kaját rendel:

Két halászlé, négy rostélyos,

hozzá vagy hat sajtos lángos.

Szakácsunk, akár a polip,

homlokáról a víz folyik.

Serpenyőben a hús serceg,

gyorsan peregnek a percek.

Kínjában a séfünk dalol,

ez a nóta mindig tarol:

"Mert a nézését, meg a járását,

meg a csípőjének a ringását..."

Pucolj halat, süsd a hekket,

siess kukta, lábad szedjed!

Hamburgerhez ubi, pari...!

Már itt is vagy? Jaj, de ari!

Ezerrel száll a palacsin',

remélem, nem lesz galacsin.

Pizzasütő, jaj, de tuti,

az ajtaja csiki-csuki.

Elszeparált kicsi zugban

a lángosos majd megbuggyan,

vagy hetven fok körbeveszi,

míg a tésztát sütögeti.

Gyorsan vizes ruhát kérek,

tán a szakács újraéled.

A hotdogos majd elájul,

már csak maga elé bámul.

Fű, de nehéz ez az élet,

holnap bérelemelést kérek.

Alig állok a lábamon,

kedvenc nótámat szavalom:

"Mert a nézését, meg a járását,

meg a csípőjének a ringását...."

Ám hirtelen vihar tarol,

a személyzet vígan pakol.

Csitteg-csattog, eső szakad,

a vendég is fürgén szalad.

Végre enyhül a nagy hőség,

feléled a büfés népség.

Bezárhat a "bazár" mára,

nincs több robot, nincs több gálya.

Minden a helyére kerül,

az arcokra mosoly derül:

"Mert a nézését, meg a járását,

meg a csípőjének a ringását...."

(2015. július 13.)