(Kép forrása: mW2.google.com)
Tombol a szél, dúl a vihar,
háborog a Balaton.
Hullámot vet, partja kihal,
ember sem ül a padon.
Zúg, morajlik, tajtékot vet,
hátán borul a hajó.
Dúl-fúl egyre a jó öreg,
mint egy betöretlen ló.
Követ nyaldos és sétányt mos,
teret hódít magának.
Oltárán ma fákat áldoz,
s elönti az utcákat.
Meddig nézzük e csúf harcot?
Csillapítsd az éhedet,
mutasd felénk szebbik arcod,
lágyan ringass kék eget!
Farkas Erzsébet (Wolfbetta)
2014. május 15.