(Kép forrása: 2.bp.blogspot.com)

Jégbe zárva (haiku)

Mázsás jégpáncél
súlyától reccsen az ág,
veszélyes szépség.

Farkas Erzsébet (Wolfbetta)

/2014. 12. 02./

(Kép forrása: mW2.google.com)

Tombol a szél, dúl a vihar,
háborog a Balaton.
Hullámot vet, partja kihal,
ember sem ül a padon.

Zúg, morajlik, tajtékot vet,
hátán borul a hajó.
Dúl-fúl egyre a jó öreg,
mint egy betöretlen ló.

Követ nyaldos és sétányt mos,
teret hódít magának.
Oltárán ma fákat áldoz,
s elönti az utcákat.

Meddig nézzük e csúf harcot?
Csillapítsd az éhedet,
mutasd felénk szebbik arcod,
lágyan ringass kék eget!

Farkas Erzsébet (Wolfbetta)

2014. május 15.

Elidultam az egregyi nagy hegyre,
megízleltem, jó bor-e az óbor.
Velem tartott egy zalai menyecske,
megkóstoltam, mily édesen csókol.

Harmonika hangját zengte fent a domb,
pincesoron így zajlott az élet.
Mulatgattunk, míg felkelt a napkorong,
s szívünkben a szerelem feléledt.

De rég jártam az egregyi nagy hegyen,
megízlelném, jó bor-e az újbor.
Nejemet, ki egy zalai menyecske,
megcsókolnám tízezerszer újból.

Farkas Erzsébet (Wolfbetta)
2012. 10. 12.

(Kép forrása: image.hotdog.hu)

Száz téllel meghalni, százszor megújulni,

kikelettel nyílni, tavasszal virulni.

Ragyogni, mint a nap fent a magas égen,

s aranyló sugarát szórni szerteszéjjel.

Tőről tőt nevelni, színt adni a nyárnak,

mire az ősz eljő, a madárnak szárnyat.

Mégegyszer repülni a tarka levéllel,

s álomba merülni csendes téli éjjel.

Farkas Erzsébet (Wolfbetta)

/2014. március 6./

(Kép forrása: kepguru.hu)

Szürke ködbe bújó ősz időz a tájon,

fázós cinke gubbaszt

zúzmarás faágon.

Rőt levélke reszket, társa mind lehullt már,

szél szárnyán alászáll

szenderedni árván.

S ősz után a tél ér hófehér lepellel,

jégkristály virágot

sző a hűs December.

Víg madár dalától újra zeng az erdő,

rügy pattan, s az úton

éltető tavasz jő.

Farkas Erzsébet (Wolfbetta)

(2013. október 16.)

 (Kép forrása: stiluseseletmod.hu)

Benned születik, s benned válik a hely otthonoddá. Valami megmagyarázhatatlan érzés vonz folyton felé, mint egy láthatatlan mágnes. Bárhol is vagy, szíved mélyén mindig oda vágysz. Nem számít mekkora, hol van, gazdag vagy szerény lak, akárcsak egy cseppnyi zug. Csak az a fontos, hogy Ez a TE OTTHONOD.

Wolfbetta, 2012. január

(Kép forrása: kepguru.hu)

Óvó karoddal öleld Bakony

a Balaton gyémántfényű vizét,

s csillámporának nyári ízét

tükrözze ősszel mézédes borod.

Tihanynak echoja hangozza

felröppenő víg madrak dalát,

az Apátság, zengő harangján

boldog párok fogadalmát kongja.

Tengerünk lágy, szelíd habjain

táncra keljen ezernyi napsugár,

csillogjon fodros aranyruhád,

mint széles égbolt ékes bókjai.

Őrizd szemeddel csendes Éjjel

hófehér hattyúk úszkáló hadát,

vigyázzad szunnyadó vadkacsák

álmát a berekben lenge széllel.

Míg megmártózik benned lelkem,

testem hűs hullámodban áztatom,

szépséged szívemen áthatol,

s távozóban Tó, partod kémlelem.

Farkas Erzsébet (Wolfbetta)

/2011. május 8./

Fákon a madár

dala, alant a fűrész

hangja messze száll.

Wolfbetta

(2011. március 30.)

Fekszem az ágyon csendben,

s hallgatom az eső

mint kopog. Ahogy cseppen,

monoton dobverő

üti a falraszerelt levelest.

Farkas Erzsébet (Wolfbetta)

/2013. szeptember 20./

Kövér narancs a napkorong,

amint az égre bandukol, de még

szemét törölve álmosan

tekinget egyre. Kék azúr porond

az álma. Nem szerény, ezért

arany ruhába bújva lépeget,

s e fényes égi test egész

a holdas égig integet felénk.

Wolfbetta

2013. augusztus 22.