Megrekedt bennem egy pillanat,

most súlytalan lebegek veled.

Tenyérnyi távolság lett a perc,

mely szívemben végleg itt maradt.

Sima homlokomra az idő

barázdát húzva ír végtelent.

Csak én magam tudom, mit jelent

benne minden aprócska redő.

Tegnapunk a mába mentem át,

s e napom a holnap őrzi majd.

Tavasz, vagy nyár volt? Most ősz inal,

nyomában a tél kettőnkre vár.

Wolfbetta

(2011. november 24.)